Bakk Péter blogja

Az alábbi bejegyzést a “megérteni vágyás” vezérelte az alapján, amit a jelenlegi béta verzióban lehet látni. Ez pedig magában hordozza annak a lehetőségét, hogy később megértsük, ill. a lenti jelenségekre is idővel találjunk magyarázatokat.

Helyi idő szerint ma reggel 10-kor, mások szerint 9:15-kor élesítették a 444.hu-t, ami a volt Index alapító-főszerkesztő Uj Péter vezette új híroldal. Ezt én sem tudnám jobban definiálni, mert nem lehet, a postom végére – mások véleményeivel alátámasztva- az is kiderül, hogy miért nehéz ezt hírportálnak, hírblognak vagy bármi másnak nevezni.

Kinézet

A jelek szerint a vizuális megjelenés tervezője, tervezői az IT körökben népszerű Techcrunch oldalát kapták mintának, nekem legalábbis ez ugrott be elsőre a designt nézegetve. A 444 pixeles megjelenése összeköthető a TC darabos logójával, és a fekete-fehér-zöld színkombó közti párhuzam miatt is leginkább erre hajaz, de persze lehet, hogy csak szerintem. (a piros elválasztást én tettem be)

A betűméret a szakmai blognál kicsi, míg a bulváros címekkel operáló 444-nél természetesen nagyobb, de ez jól is van így, ez a best practice a világon máshol is. A bulváros politikai-közéleti újságírásnál figyelemfelkeltés kell, az adott téma felszíni kapargatása és pár fontosabb infó kiemelése, plusz egy kép/ videó, ami elad.

Tartalom

A  geek/kocka érzéssel meghintett bulváros blogdesign mögött azonban tényleg csak rövid izék vannak. Ezekre sincs megfelelő szó, hírnek, cikknek, bejegyzésnek sem lehet nevezni ezeket az egy bejegyzésnyi dolgokat. Jobb híján megosztásnak minősíteném, például “megjelent egy érdekes megosztás a 444.hu-n a Prágai robbanással kapcsolatban” – és akkor nézzétek meg, hogy milyen mélységben merültek el az esemény kapcsán a közzétételben! Az egyébként szintén érdekes, hogy sem a főoldalon, sem a “cikknézeti oldalon”, vagy most ezt hogyan is nevezzük, nincsen az írásoknak leadje. Leadnek nevezzük a cikkek elején a rövid, pár soros összefoglalót, de ez itt szintén máshogy van, egyből belecsapnak a lecsóba és szinte semmit nem tudunk meg a pár soros megosztás végére, illetve ha érdekelne az adott téma bővebben is, akkor sincs más forrásra, bővebb írásra mutató link. Akár betehetnének minden írás végére egy Google kereső beágyazást is, ami a cikk kulcsszavaira keresve továbbrak.

Stílus, hangvétel, keretek

Nyilván indexes, hiszen innen jöttek át az újságírók, itt azonban még egy picit merészebben lehet fogalmazni, mint az egykori munkahelyüket jelentő tényleges hírportálon. A 444.hu-nál ami a designnál a Techcrunch volt, ott a fogalmazási stílusnál a Tumblr-t lehet említeni. Ez egy nagyon rövid megosztásokra épülő közösségi blogrendszer, amit jellemzően magánszemélyek vezetnek hobbiból, de semmiképpen sem alkalmas magvasabb témák alapos kivesézésére. A 444.hu-nál ezért érthetetlen, hogy miért egy Tumblr-es felépítéssel rendelkező WordPress témára esett a választás, hiszen ennyi erővel egy fotósoknak ideális teljesen képalapú struktúrát is választhattak volna átdizájnolásra, mint az egész keretrendszere. Az írások stílusa mindenesetre szintén rövid blogszerű, ennyiben van hasonlóság.

Kereshetőség

“A portál a mennyiség helyett az egyedi hangvételre helyezi a hangsúlyt. Emellett a rövidebb híreket az újságírók egyfajta műsorfolyam részeként közlik, nincsenek rovatok, keresni a cikkek címkéi alapján lehet.” – olvasható a blogbejegyzésem elején is hivatkozott indexes cikkben. Keresést a fejléc megfelelő, de nem éppen kihangsúlyozott helyén lehet indítani úgy, ahogy azt hírportáloknál még nem láttuk: a link egy olyan self-page-et nyit, amin csak a keresőmező van. Ja és meg lehet osztani, csak minek?

Hirdetések

Lesznek. Hivatalos médiaajánlat már el is érhető a lábléc megfelelő helyén.

Milyen lesz holnap?

Amiről még nem volt szó, hogy az egész oldal reszponzív webdesign-t kapott. Ez magyarul annyit tesz, hogy a kezdetektől ugyanolyan jól lehet majd olvasni a mobilos eszközöktől és tabletektől kezdve a legnagyobb kijelzővel és felbontással rendelkező monitorokkal felvértezett desktop számítógépekig. Az ugyanolyan jól lehet olvasni kijelentés viszont egyelőre több helyen is sántít, hiszen a szokatlan felépítésnek köszönhetően nem is lehet jól olvasni, valamint a tartalom megfogalmazásának és terjedelmének “hála” nagyon nincs is mit, vagy nem lehet sokáig. Egyelőre ott tartok, ahol szerintem mindenki más, aki már próbálta megérteni ezt a fura korcsot: nem tudjuk, mi ez? Hol találjuk a tartalmat? Nincs rá fakk vagy skatulya, ami nem baj, csak többen nem tudunk vele mit kezdeni.

A 444.hu pedig nem segít abban, hogy közelebb kerüljünk az értelmezéséhez. A köszöntő megosztás is inkább szórakoztató, mint informatív, Uj Péter beszél pezsgőspohárral a kezében és ennyi. A főoldalon ki van emelve jobb oldalt, hogy mai műsorvezető, alatta pedig a mai műsorvezetőK. Ennek mi lesz az értelme? (Illetve ilyenkor mit csinál a többi munkatárs?)

Az első pár óra után egyelőre ennyi vonható le, de nálam szakavatottabbak sem érzik még a lényegét. Nálam jelenleg a Hírcsárda és az Index között van valahol félúton, csak kérdés, hogy vicces formában tálalt komoly hírekre 1 bekezdésnyi limittel mekkora a hazai piac, tehát kik fogják naponta többször is olvasni? Kíváncsian várom, és hajrá a továbbiakhoz!

Cikkek és bejegyzések a 444-ről

HVG – szokásos HVG-s cikk, milyen érdekek húzódhatnak mögötte, biztos benne van Bajnai, de aztán mégsem.

Webisztán – hh twitteres idézete lejjebb, postja pedig itt, a mostanában nála szokásos geci-fasz szavakkal megszórva, viszont sok értékes gondolattal

További postok majd később, Social Times-on át mindenki csak annyit közöl, hogy elindult és van.

Mások véleményei a 444-ről

Twitterről szemezgettem, íme néhány érdekesebb komment a megjelenés forrásával.

444 az a site aminél a szerző <-> google+ profil társítások elég sokat segíthetnének .. Persze egyelőre látom komolyabb gondok is vannak.

— Longhand (@longhand) April 29, 2013

gondolom a 444-es wordpress kap meg azert egy kis teljesitmenyoptimalizalast

— Gabor Suhajda (@szajmon) April 29, 2013

aki szerint szép a 444.hu, az hol hagyta a dioptriákat? (nem, nem azt mondom, hogy nem lesz sikeres, csak azt, hogy szerintem ocsmány.)

— Balogh Csaba (@tsabeeka) April 29, 2013

magyari peter dogunalmas kulpolitikai hireivel indul a 444.hu. ((

— hh (@hh) April 29, 2013

 

 

Kicsit elszállós, lezárhatatlan blogpost lett, de szerintem tartalmaz érdekes gondolatokat. Gmail-esen összegezve: “Ez az üzenet főként a benne lévő szavak miatt fontos.” (Tényleg, ennek az értelmét megfejtette már valaki?)

A jó, mint fogalom megközelítései

Ahhoz, hogy megértsük a jó reklám fogalmát először a szép definícióját érdemes megismerni. Emlékszem, még gimnázium 7. osztályában tanultuk, hogy a szépség általános fogalma koronként változott- az egyik korban fontos volt a mű szerzője, míg a másikban nem számított, hogy ki volt az alkotó, csak a produktumot nézték. Ezeket az áramlatokat próbálták meg minden időben valahogy összefoglalni. Az egyik legismertebb idézet pedig csak így szól, Immanuel Kantot idézve: “Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” Ebben az értelmezésben tehát már az sem lényeges, hogy miért találunk szépnek valamit, elég a benyomásra hagyatkozni: tetszik és kész.

Ugyanerre jutottunk egy barátommal is, amikor a zenéről beszélgettünk. Ő egykori dj-ként, zenei műkedvelőként az igényes zenét szereti, amit úgy lehet definiálni, hogy újító vagy szokatlanul jól felépített. A mainstream irányzatokat nem is nagyon kedveli, de erre mondtam neki, hogy egy Justin Bieber szám is lehet jó, ha azt vesszük, hogy néhány millió embernek kellemes élményt ad. Nekik ez a jó zene, és kik vagyunk mi ahhoz, hogy ezt felülbíráljuk? Számukra ráadásul pont az az értéktelen, amit ő szeret, mondjuk egy alig 100 ember által istenített francia jazzrap banda, legyen az akármennyire is művészi. Jó popzenét írni is művészet.

Milyen a jó reklám?

Érzem, hogy kezdek mély vizekre evezni, hiszen rengetegen próbálták már ezt definiálni, de egy meghatározást bebetonozhatunk: a jó reklám elad. Valahogy, valamikor, valamiért ez értéket hoz a reklámozó vállalatnak, és ilyenkor teljesen mindegy, hogy CSR-ról, image kampányról vagy egy kisebb quick win leárazásról, készletkisöprésről beszélünk,  a végén ez valamiért megéri nekik. Ugyanúgy lehet jó egy szokványos, sablonos Facebook app, amit láttunk már kismilliószor, de még mindig működik, mint az, ami szuper kreatív, eldobod tőle az agyad, hallatsz egy laza káromkodást és évekig emlékszel rá, annyira példaértékűnek tartod. Nincs különbség. Mindkettő jó.

Ezeket persze nyilván érdemes kombinálni úgy, mint egy befektetési alapnál: kellenek bele biztosan működő, de alacsony hozamú “részvények” és kockázatosabb, de siker esetén több pénzt szállító kampányok is. Így működik egy jobb márka éves kommunikációja. Erre mondtam tavaly, amikor előadtam Mitől üt egy reklám? címmel, hogy szélsőséges esetben, minden emberiség-ellenes oldalát lehámozva a nácizmusból is tudtunk valamit tanulni: azt, hogy hogyan kell felépíteni egy erős brandet. Skandálható message, egyedi tipográfia, erős vizuál- jobb példát el sem lehet képzelni.

Az egyébként megvan, hogy a piros-fekete-fehér színeket használja a Coca Cola is? Nem a nácizmusnak köszönhetően, de ugyanúgy világuralmi szinten.

Másik kedvenc, hasonlóan szokatlan példám a vallások, amiknek egy terméke van: a hit. Ezek alapján pedig a templomokat is tekinthetjük világméretű franchise üzletláncnak, ahol egységesen kommunikálva, brand managerek (főpapok) által folyik a kommunikáció, a fanok gyűjtése, a konverzió növelése stb. A kereszténységet nézve- hiszen európaiként talán erről tudunk a legtöbbet-, pedig akár olyat is mondhatnánk, hogy egy gót és egy román építészeti irányzat tulajdonképpen egy rebranding folyamat volt, míg a zsinatokkal bugfixelték az egyébként növekvő felhasználói táborral bíró közönségnek a terméket. (Tudjuk, hogy valójában a védelmi szerepe miatt lettek tömzsibbek ezek az épületek a lőrésszerű ablaknyílásaikkal, de ez a post most arról szól, hogy próbáljuk meg máshogy látni a dolgokat)

A jó reklám neked is jó

Remélem, nem sértettem meg senkit a hitvallásában, szeretném hinni, hogy amikor meg akarunk érteni valamit, akkor képesek vagyunk elvonatkoztatni a szokásos megítélésektől. A diktatúrák rosszak, a vallások értéket képviselnek, ezt tisztázzuk- de csak azért nem szoktunk rájuk kommunikációs példaként tekinteni, mert ezek olyan tabuk, amikről a többségnek egyszerűen kényelmetlen beszélni. (gondolkozz out-of-the-box)

A jó reklám akkor tud jó lenni, ha neked is jó- ha a Tesco azt hirdeti a reklámújságban, hogy 149 Ft az Arany Fácán, akkor az nem a világ legkreatívabb reklámja, de te vehetsz miatta olcsón minőségi sört, hiszen a tudomásodra hozza ennek a lehetőségét, míg a Tesco el tudja adni a készleteit.

A jó reklám tehát nem létező fogalom. Relatív, ahogy minden a világban. Jó?

A Myspace továbbra is próbál magára találni. 2011 júniusában felvásárolta a Specific Media Group és Justin Timberlake, (igen, az énekes) ekkor jött a My_____ időszak, ami új kialakítást-kinézetet hozott, de ezzel sem sikerült visszacsábítani az időközben Facebookra/ Bandcampre/ Soundcloudra/ Last.fm-re és YouTube-ra átvándorolt korábbi felhasználókat. Decemberben ismét újrahúzták az egészet, betolták mögé a meglévő kontentet, és most várják a fordulatot.

Nem fognak visszatérni.

Az új kialakítás gyönyörű, nem találsz 2013 elején még egy olyan méretes oldalt, ami ilyen eye-candy lenne, ennyire szexin tálalná a tartalmat nem csak desktopon, de kisebb kijelzőkön, például táblagépeken is. Érdemes megnézni a felületet, funkciókat bemutató videót ezen a linken. Eldobod az agyad.

A baj viszont korábban sem a UX-szel volt. Egyszerűen nincs mögötte elég tartalom, nem használható ténylegesen arra, amire ki van találva: zenehallgatásra. Az új kereső olyan gyönyörű, hogy elolvadsz, de ha mind a Motörhead, mind a Kid Rock kifejezésekre csak feldolgozásokat, elenyésző esetben YouTube linkeket dobál ki magából találatként, akkor annak nem sok értelme van. Kipróbáltam további “A” kategóriás előadókkal is, de ebben a formában ez tényleg használhatatlan.

Ha nagyon türelmes vagy, akkor találhatsz itt jó dalokat, amiket szépen playlistekbe tudsz fűzni, csak 2013-ban nem keresni szeretünk, hanem inkább találni. 30 másodperces preview-k hallgatására pedig ott az iTunes vagy az Amazon.

Írnám, hogy kíváncsian várom a fejleményeket, de ez a sokadik próbálkozás is sikertelenségbe fog fulladni, ez borítékolható. Az ötleten és a tartalmon kéne változtatni srácok.

Pár hónapja olvastam Gerényi Gábornak, az Index.hu társalapítójának visszaemlékezését a hazai internet hőskoráról. Ezt a kevésbé tájékozottaknak mondanám: tehát nem csak hh (Webisztán) létezik, mint a szűkebb körünk egyik (el)ismert tagja, hanem GG is, aki pedig ő. (counter-strike-os berkekben ráadásul ez Good Game-et jelent)

10 évvel ezelőtt 16 éves voltam, tehát még nem alapítottam hírportált, céget és akkoriban volt az első munkám is, mint tankönyvárus a giminkben. Ennek ellenére sokak számára érdekesek lehetnek az erre az időszakra vonatkozó gondolataim abból a korból, amikor még csak pár hónapja volt WIW, (2003. februárjában regisztráltam) és még javában dübörgött a web1.0, ahol tényleg böngészésről, régies nyelven: szörfölésről volt szó, mert még a keresők is elég gyatrán működtek. Ne zavarjon meg senkit, ha kicsit összemosom 2003-at az ezt megelőző pár évvel is, sok különbség úgysincs ezek között fejlesztésekben, trendekben, felhasználói szokásokban. (mielőtt elfelejteném: 2003-ban volt az I. Magyarországi PHP Konferencia is, ami szintén az ELTE Radnóti Miklós gimnáziumához köthető, mint helyszín, és szervezőként nekem is volt valamennyi szerepem benne)

Játékok

A 2000-es évek legelején is voltak már flashjátékok, de ami inkább jellemzőbb volt- szintén az emlékeimre hagyatkozva-, hogy a mi korosztályunk annak idején tevéket és hősembereket nevelt. Szerettük, amikor volt sok datolyánk és buznyákunk, hiszen ezek voltak a játékok pénznemei. Ezektől eltekintve -és a Counter-strike-ot leszámítva- inkább csak a LAN partykat tartom szükségesnek megemlíteni, ahol egy-egy Unreal Tournament/ Quake összecsapásra mindig szívesen elcipeltük a súlyos gépházainkat, akár 3 átszállással és 1,5 óra menetidővel számolva is.

Chat

MSN, Trillian, ICQ… ezeket használtuk IM (Insant messaging) kliensként, de egyébként a Trefort.hu-n voltak szobáink, illetve a Chat.hu-ra jártunk ismerkedni. Fun fact, hogy egy 2004-ben, Chat.hu-n focislányként chatelő lánnyal azóta is tartom a kapcsolatot, mondjuk abban az évben pár hónapig együtt is voltunk, mint első nagy szerelem. Tényleg, 777sms.hu-n ti mennyi accounttal voltatok fent?

Böngészés

Szerintem 2003 körül kezdtem szinte csak és kizárólag Google-ben keresni, előtte vagy az Altavizslát használtam, vagy olyan site-okon szörföltem, mint a tar.hu, freeweb.hu, hungariantop1000.com és később a lap.hu-k. Amiket ezeken nem találtam meg, azok szinte nem is léteztek- még a nyomtatott 576 kbyte magazinban voltak linkajánlók, onnan néztem meg South Park oldalakat, erre emlékszem. A helyi Szabó Ervinben pedig nem csak szépirodalmat, de PC World-öt is olvastam.

Legyen honlapod!

Dreamweaver, érdekes képek letöltése, szerkesztése Paint Shop Pro-ban, frame-ekben gazdag html kódok feltöltése az fw.hu szerverére, mert az volt a legkevésbé megnyomorítva bannerekkel és pop-up-okkal. A BP UNIVERSAL névre keresztelt homepage-emet mindenesetre nem mentette le az archive.org, ezt utólag nyilván a teljes emberiség ellen elkövetett bűnként élem meg.

Amikor még nem csak Photoshop létezett

Használat

A menőbbek már akkor sem Internet Explorert használtak, mert a Netscape valamiért letisztultabb volt, és nem elhanyagolható módon a jobb felső sarokban animálgatott egy Földgömb is. YouTube és torrent még nem volt, mymp3portal.hu vagy valami ilyesmik viszont már igen, és FlashGet is. A warezos FTP szerverekre mutató linklistákról pedig már nem is beszélek, bár ekkoriban még a CD író, mint hardver is ritkaságként említhető, a számítógépek háttérkapacitása pedig elég limitált volt. Ja, volt egy 128 MB-os mp3 lejátszóm, arra ráfért kb. 20 szám, ami akkoriban nagyon boldoggá tett.

Ez még mindig WOW!

Pornó

Álszent lennék, ha ezt a témát nemes egyszerűséggel kihagynám. A mellesleg.hu és a  kep.tar.hu az ismerőseim szerint elég felkapott volt ekkoriban, előbbire most ránéztem, 10 éve is pont ugyanígy nézett ki. (az ismerőseim szerint, persze)

Összegezve

Érdekes látni, hogy 1-2 éve gombamód elszaporodtak a mémes, vicces-képes, idézetes oldalak, amik tisztán a facebookos megosztásra építkeznek. Előtte alig néhány ilyen lelőhely volt csak, egyébként FTP szerverek eldugott könyvtáraiban lehetett ilyeneket nézegetni, vagy akkor, amikor freemailen küldött valaki ilyet. Furcsa, hogy lett azóta Myspace, amiből lett My_____, majd most újra valami új; Facebook, e-commerce, smart phone éra és egy hosszan taglalható olyan közeg, ami 10 évvel ezelőtt teljesen elképzelhetetlen lett volna a “pattintott html” korában. Ma teljesen más élmény netezni.

Annak viszont örülök, hogy nem most vagyok tinédzser, hanem ennek a folyamatnak már az alkotó, tevékeny része lehetek én is. Remélem, hogy 10 év múlva egy most 16 éves hasonlóan szép emlékekkel fog visszatekinteni 2013-ra. Legyen ez nekünk, online marketing körül mozgó embereknek a célja idén is.

Peti és a fantasztikus világháló című írásunkat olvashatták.

“A tüntetők válaszvideója még aznap elkészült, azóta 290 ezren nézték meg a Youtube-on.” Az idézett mondat az Index mai elsőnek, legfontosabbnak választott cikkében jelent meg, itt érhető el. Nyilván több szerkesztő is alaposan átolvasta a megjelenés és a főoldali kiemelés előtt, hiszen politizáló, vagy legalábbis közügyeket érintő valóban fontos írásról van szó, és ebben nem lehetnek komolyabb tévedések, hibák.

Ebben az idézett mondatban viszont kettő is van.

1. A YouTube, mint márkanév így írandó. Nagy Y, nagy T. Az is furán nézne ki, ha ezt meg így írnánk: FaceBook. Ebben a kérdésben nem is a logóból kell kiindulnunk, mert az megtévesztő: ennek alapján kis f-fel kéne kezdenünk a szót. Viszont a külföldi gyakorlatot- és a cég hivatalos közleményeiben az aláírást- nézve tudható, hogy YouTube és Facebook.

2. Nem nézettség, hanem megtekintés. A videó alatti szám mellé régebben, még az előző layout idején ki is volt írva, hogy ez megtekintést jelent- de erre utal az is, hogy magyar nyelven használva a videóajánló listanézetben ez továbbra is így szerepel.

Magyarra lefordítva: nem 290 ezer ember látta ezt a videót. Nem az történt, hogy mondjuk Debrecen és még egy kisebb város teljes lakossága leült megnézni ezt a videót, hanem ennyi megtekintést kapott. Egy ember pedig többször is megnézhet egy videót, 300 megnyitásig ezt a YouTube külön is számolja. (Tehát 1 ember maximum 300 megtekintést “tehet”, utána a YouTube már nem számolja tovább bele a “közösbe”) Igen, matematikailag tehát az is lehetséges, hogy egy 600 megtekintést kapott videót összesen 2 ember nézett. Na ezért nem mindegy, hogy megtekintés vagy nézettség, és míg a YouTube nevének leírása inkább csak szemet szúr, addig ezt már a komolyabb hibák közé sorolnám. Ja, és naponta jelennek meg ilyen cikkek például az Origón is, szóval ez nem az Index ellen szól, csak egy olyan alapvető dologra szerettem volna rávilágítani, amit általánosságban valamiért kevesen tudnak.